Mental Issues in Job Centers

A Mental Issues in Job Centers a Tempus Közalapítványtól támogatást nyert HU-2013-Leo-PA-6012 referenciaszámú Leonardo da Vinci partnerségek projekt azon a feltételezésen alapult, hogy a pszichológia legújabb kutatási eredményei jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a munkaügyi központban dolgozók hatékonyabb együttműködést alakítsanak ki a kliensként látóterükbe kerülő munkanélküliekkel. Feltételeztük továbbá, hogy ezek az eredmények a munkaügyi központ dolgozói számára nem ismertek és/vagy nem hozzáférhetők. Feltételeztük azt is, hogy a munkanélküliség jelentős, olykor megbetegítő lélektani terhet jelent a munkakeresőnek, amely hatással van a munkakeresés sikerességére, és annak intenzitására, így a munkaügyi központ dolgozójával való együttműködésre is.

Kérdés volt, és továbbra is kérdéses, hogy a mentális betegség lehet-e a munkanélküliség kiváltója, vagy pedig a munkanélküliség állapota az, ami megbetegítő. Feltételezésünk volt, ami ma már meggyőződésünk, hogy a két állapot teljesen más megközelítést és bánásmódot, kezelést igényel.

Azt tételeztük fel, hogy a munkaügyi központ dolgozóját nem érinti, és nem is érdekli jelentős mértékben a munkakereső mentális állapota, munkaköri leírásában ennek figyelembevétele a legtöbb országban nem szerepel, annak „kezelése” a munkaügyesnek nem dolga. Az eredményeink feltételezéseinket alaposan megcáfolták.

Célcsoportok

  • munkaügyi központok dolgozói,
  • munkanélküliek,
  • mentális szakemberek, abban az értelemben, hogy felméréseink az ő munkájukra is kihatással lehetnek; továbbá az adott témában folytatott kutatási eredményeik a terepen dolgozók számára nem elérhetőek, azok hozzájuk nem vagy nem mindig jutnak el.
  • politikai döntéshozók, akik a projekt folyamatában egyre inkább figyelmünk központjába kerültek, mivel a projekt megvalósítása során az derült ki, hogy a törvényi szabályozásnak nagy szerepe van, és a törvénykezésben változtatásokra van szükség.

Különbségek a résztvevő országok között

A projektben 8 ország 10 szervezete vett részt: Magyarország, Olaszország, Egyesült Királyság, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Németország és Törökország.

A munkaügyi központok dolgozóinak attitűdjében, érdeklődésében, tenni akarásában és nyitottságában meglepetésünkre jelentős különbségek nem voltak a résztvevő országok között. Az az aktív, nyitott, érdeklődő hozzáállás, amivel a kérdőívek kitöltésénél, az irányelvek terjesztésében, és tréningaktivitásban találkoztunk, nagyon meglepett minden projektben részt vevő szervezetet.

Ahogyan az is, milyen jelentős különbségek voltak országokon belül is a mentális ügyekben való tájékozottságban. Minden képzésen voltak „haladók” és kevésbé tájékozott, de nyitott résztvevők. Inkább előnyt jelentett az, hogy pl. Németországban és az Egyesült Királyságban a munkaügyi központ dolgozói kapnak ilyen irányú képzést. Ám az is kiderült, hogy ez a képzés inkább elméleti, és az a gyakorlatban jól használható eszköztár, amit tréningünk adott a résztvevőknek, nagy érdeklődést váltott ki és jelentős sikert aratott.

Ugyanakkor monitoroztuk a munkakeresők attitűdjeit és tapasztalatait is, amiben már jelentős különbségek mutatkoztak. Egyes országok (Szlovénia, Szlovákia, Németország) munkanélkülieit a bizalmatlanság jellemezte, emellett az a meggyőződés, hogy mentális, hangulati állapotuk nincs hatással a munkakeresés sikerességére, és hogy mentális állapotuk a munkaügyessel való kapcsolatukban nem „látszik” illetve ahhoz az asztal túloldalán ülő másiknak „nincs köze”. Más országokban (Olaszország, Magyarország, Románia) meglepő bizalom és nyitottság mutatkozott a munkaügyi központokban dolgozókkal kapcsolatban.

Érdekes módon ezek az attitűdök nem feltétlenül mutattak összefüggést a munkaügyessel töltött idő mennyiségével, amiben jelentős eltérések mutatkoztak a résztvevő országok között (Egyesült Királyság, Németország: kb. egy óra, Magyarország, Románia, Szlovákia: 12-15 perc).

Eredmények

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a munkanélküli személy a munkanélküliként eltöltött idő függvényében jelentős lelki teherrel éli mindennapjait. Az értéktelenség, passzivitás, értelmetlenség érzései, a jelentkező anyagi és kapcsolati hiányok és konfliktusok olyan megterhelést jelenthetnek, amelyek, különösen, ha korábban alkalmazotti státuszban volt, megbetegítők és frusztrálók lehetnek.

A munkaügyi központok dolgozói ezekkel a mentális terhekkel nap mint nap találkoznak a munkájuk során, érzik és viselik ennek következményeit. Segíteni akarnak, de nem mindig tudják, ezt hogyan tehetnék helyesen és adekvátan. Sokszor tehetetlennek, eszköztelennek érzik magukat. Ugyanis a depresszió és az alulmotiváltság hasonló tüneteit szakmai képzettség híján nehéz elkülöníteniük egymástól. Sok esetben megfelelő információval rendelkeznek arról, hogy szükség esetén milyen mentális szakemberhez küldhetik klienseiket, sok esetben ennek a tudásnak a híján vannak. Ajánlatos lenne a továbbképzési lehetőségek közé felvenni azt, hogy a munkaügyi központ környezetében milyen a pszichiátriai, pszichológiai ellátás, a mentális segítség lehetőségei; egyszerűen ismerni az intézményeket, amelyekhez egy depressziós vagy ennek a veszélynek kitett munkanélküli az adott helyen fordulhat.

Érdekes és további kutatást és tréninget igényel a munkanélküli önnön mentális státuszának értékelése. Kérdőíveink alapján az mondható el, hogy a munkanélküli nincs annak tudatában, hogy munkakeresésére milyen mentális tényezők hatnak (pl. a rossz, reménytelen hangulat hogyan csökkenti a munkakeresésre fordított időt), az, hogy mennyire lehet ura saját helyzetének, és hogy a munkakeresés maga is egyfajta munkát jelent, amihez felkészültség, idő- és energiaráfordítás szükséges.

Ajánlások, üzenetek

 

Munkaügyi központok dolgozói

Igazán büszkék lehetnek segítőkész, nyitott, empátiás attitűdjükre, és arra a felelősségtudatra, amit klienseik felé éreznek. Nagyszerű dolog, hogy a projektben részt vevő személyek számára sikerült azonosítani és tudatosítani azt, mennyire érzékenyek klienseik mentális problémái iránt. Fontos azzal is tisztában lenni, hogy a felismerni vélt tünetek nem mindig megalapozott tudáson alapulnak. Érdemes lenne mentális képzést indítani, folytatni, és ami még fontosabb, vigyázni magukra, kiégésük kockázatának csökkentésére is odafigyelni. Önnön jólétük része a klienseikkel való hatékony munkavégzésüknek. Ugyanakkor azt is érdemes tudatosítaniuk, hogy ha kiégésben érintettek, ez miként hat a klienseikkel való munkájukra. Mindig van hova fejlődni, kérjék és jelezzék igényeiket feletteseik felé.

Irányelvünkben hatékony kommunikációs eszközöket találnak.

Tréningünkkel olyan tudásra tesznek szert, ami klienseikel való munkát sikeresebbé teheti.

Munkanélküliek

A munkakeresés folyamata maga is munka, amit számtalan tényező befolyásol, többek között az ön jókedve, tenni akarása, a tudat, hogy van lehetősége. Ha méri a munkakereséssel töltött időt és összefüggésbe állítja hangulati állapotaival, érdekes dolgokra jöhet rá.

A munkaügyi központ munkatársa bizalommal és reménységgel próbál együttműködni önnel. Érdemes lehet nyitnia felé, és talán olyan dolgokat is megoszthat vele, amire nem is gondol, hogy fontos lehet. Minél több gondolatot fejez ki felé, annál több rejtett lehetőség tárulhat fel ön előtt.

Kommunikáljon nyitottan.

Döntéshozók

Az a társadalmi hangulat, amely a gyengék, sikertelenek és a kiszolgáltatott társadalmi csoportok megbélyegzését jelenti, akadályozza azt a munkát, amit a vesztes helyzet megoldásához végezni kell. Érdemes lenne olyan társadalmi légkört teremteni, amely a bizalmat, segítőkészséget és a reményt fejleszti és a közbizalmat növeli.

A munkaügyi központok dolgozói nyitottak, érdekeltek és felelősek a klienseikkel való hatékony munkában. Érdemes lenne mindenhol azt a gyakorlati tréninget, amit kifejlesztettünk, terjeszteni, mert a munkaügyi központok dolgozói sokszor tehetetlenek, és nincsenek annak a pszichológiai tudásnak a birtokában, amely a nehéz helyzetek megoldásához szükséges. A Mental Issues in Job Centers projekt irányelve és képzése eszközöket ad ennek a tudásnak a megszerzéséhez és alkalmazásához.

Nagyon fontos lenne egy háttérhálózat létrehozni a munkaügyi központban dolgozó lélektani támogatásához.

Ahol a munkaügyi központ dolgozójának és a munkanélkülinek kevesebb, mint 20 perc áll rendelkezésére, érdemes elgondolkodni, hogy érdemi munka nagyon nehezen végezhető ilyen rövid idő alatt, és ez az időben kifeszítettség növeli a frusztrációt mind a munkavállaló, mind a munkaügyes számára.

Segítsék meg a munkaügyi központok munkatársait azzal, hogy lélektani ismeretek tréningjét elérhetővé teszik számukra.

Munkaügyes és munkanélküli honfitársaikkal való kommunikációban helyezzék előtérbe a tisztelet, méltóság, remény alapértékeit.

A munkanélküliség mentális terheinek kutatását mindenképp támogassák és segítsék elő az eredmények kommunikálását.