Élettörténetek a pszichoterápiában

Berán Eszter–Unoka Zsolt

A pszichoanalízisről  egy kliens megjegyzése alapján a kezdetektől tudjuk, hogy beszélgető kúra. Mégis, fél évszázadon keresztül valamifé naiv realisztikus világképi keretben nem az volt a fontos, ami a terápiás interakcióban történik, hanem amit ez a kliens  súlyos, mintegy ontológiai valóságáról, rögzüléseiről, áttételeiről, fejlődéséről tükröz.

Ezt a helyzetet két mozzanat változtatta meg. Az egyik alulról, a dívány alá rejtett magnetofonból indult. Mahl s a nyelvész Hockett az 1950-es években  kezdte klinikai beszélgetések során a habozásokat s hibázásokat mint a konfliktusok jegyeit tettenérni. A másik mozzanat a filozófia és az irodalomértelmezés világából eredt.  Paul Ricoeur 1967-es könyve a freudi klinikai értelmező munkát az irodalmi műértelmezéshez hasonlítja, s ezzel elindítja a klinikai munkán belül is az elbeszélő fordulatot.  A kliens egy élettörténetet ad elő egy sajátos perspektívából, s a terápia során egy új történet kialakítása zajlik.

Ezt az elbeszélő fordulatot valósította meg a magyar klinikumban Lust Iván, valamint szövegelemzési eszközök kidolgozásával a szociálpszichológiában László János. Berán Eszter és Unoka Zsolt könyve a klinikai narratív fordulat új szintje s új színtézise. Szintézisük elméletileg sok újat hoz. Összekapcsolják a klinikai narratív kutatást a mai „kemény kognitív” emlékezetlélektan epizodikus és önéletrajzi konstrukciókat elemző törekvéseivel, s a klinikai beszélgetés mint társalgási kontextus William Labov indította szabályközpontú elemzésével.

A könyv klinikus olvasóinak azonban még fontosabb a  könyv klinikai anyaga és a kínált elemzési módszerek. Itt már nem egyedi beszélgetési példákról van szó, s nem a klinikus intuíciójának ’narratív rizsával’ való megtámogatásáról. Szisztematikusan rögzített szövegeket kapunk, melyekhez jól követhető s mindenütt indokolt „nyelvtanozó elemzés” révén kapcsolódik egy olyan kódolás, ami a feszültségek nyelvi jegyeit a segítséget kereső ember perspektívakeresésének   tüneteiként mutatja be.

A kötet elméleti útmutató, elgondolkoztató klinikai tárház  és a klinikusok új elemzéseinek kis kátéja. Remélhetőleg sok feszültségjegyet nem mutató beszélgetések révén válik majd a hazai klinikusok új narratíváinak iránytűjévé.

Flaskay Gábor recenziója itt olvasható.

A könyv teljes anyaga (csak olvasható formában) itt  olvasható.

 Pléh Csaba