Isten kezében

Bozóky Éva (szerk.)

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1909-ben született Budapesten. Sopronban végezte a teológiát, majd egy évet ösztöndíjasként Finnországban töltött. 1932-től káplán, 1935-től lelkész Nagytarcsán. 1942-től egyházkerületi missziós, majd fővárosi kórházlelkész. 1944 őszén az egyház tartós szabadságra küldi, hogy a Jó Pásztor szolgálat keretében idejét, erejét az üldözött gyermekek megmentésének szentelhesse. A háború után árván maradt gyermekek számára új otthont, iskolát (PAX) szervez, melyekben újszerű pedagógiai elvek alapján, személyiségének melegével igyekszik pótolni a családi otthont. Az otthon bezárása után 1951 őszétől egy évtizeden át az evangélikus egyház pesthidegkúti, sérült gyermekeket és öregeket gondozó ottbon szervezője és vezetője. 1956-ban családja Svájcba emigrál, ő gondozottjai mellett marad. 1962-ben meglátogatja családját Svájcban és szívinfarktust kap. Orvosai tanácsára Svájcban marad, felépülése után lelkészi munkát vállal. 1972-ben az izraeli kormány a Yad Vashem éremmel, az Igazak Érmével tünteti ki. 1974 május 28-án halt meg. 1984 óta fa őrzi cmlékét az Igazak Kertjében, Jeruzsálemben, emléktábla a budavári és a nagytarcsai evangélikus templom falán. A gici Általános Iskola és Diákotthon felveszi a nevét, alkalmazza pedagógiai elveit. Az egykori gyermekek évente találkoznak, majd 1990-ben elhatározzák: egy alapítvány keretében, Sztehlo Gábor szellemében próbálják segíteni a ma elesettjeit, az életbe kikerülő állami gondozottakat. 1994-ben hármas évforduló ébreszti az emlékeket: 50 éve mentette a gyermekeket; 20 éve távozott e földi életből s most lenne 85 éves, ha még köztünk volna. E hármas évforduló alkalmából jelenteti meg a Sztehlo Gábor alapítvány lsten kezében c. könyvének harmadik magyar és első angol kiadását.