Ennek a könyvnek a kiindulópontja egy egyszerű, ugyan­akkor mélyen ellentmondásos kérdés: hogyan lehetséges, hogy ami az emberi élet egyik legősibb, legtermészetesebb és legszebb tapasz­talata – egy gyermek megfoganása, megszüle­tése, az anya és gyermek találkozása – nemritkán fájdalom, veszteség vagy trauma forrásává vagy ismétlődésévé válik? És honnan ered az e témá­hoz kapcsolódó félelem? Mítoszokon, történe­te­ken, álmokon és terápiás eseteken keresztül azok­nak a tapasztalatoknak eredtem a nyomába, amelyek gyakran kimondatlanul maradnak – ami „nagyon fáj”. Az életadás sebezhetőségéről és erejéről akartam írni. Arról a mezsgyéről, ahol a sé­rülés és a gyógyulás, a kiszolgáltatottság és a mél­tóság, az egyedüllét és a kapcsolat, az élet és a halandóság elfogadása találkozik egymással.